§Chapter Five§

Reggel, mikor felkeltem, ugyan abban a helyzetben voltunk Harryvel, mint mikor elaludtunk. Örülök, hogy meg tudtuk beszélni a dolgokat Harryvel. Nem tudnám elviselni, ha megharagudna, vagy bármi történne a kapcsolatunkkal. Lassan kinyitottam a szemem, pislogtam párat, hogy a megszokjam a világosságot. Világosság. Ezt jelenti nekem Harry. Fényt, mi utat mutat nekem a sötétségből. A fény, ami csak az enyém. Ha nincs ő, talán még mindig abban a házban vagyok. Még mindig szolgaként kezelnének.

-Jó reggelt, szépségem! - puszilt bele hajamba Harry. - Hogy aludtál?

-Neked is! Nagyon jól. - mosolyogtam. - Főleg, ha egy ilyen férfi mellett fekszem le. - csókoltam meg. Harry belemosolygott csókunkba, ami arra kényszerített, hogy én is megtegyem. Minden este vele mellette akarok lefeküdni és mellette akarok felébredni. Érezni az illatát. Érezni a közelségét, ami a biztonságot nyújtja. Nem akarom elengedni. Soha!

Még lustálkodtunk egy kicsit az ágyban, ami annyiból állt, hogy ölelgettük, puszilgattuk és csókolgattuk egymást. Az idilli pillanatot Robin zavarta meg.

-Harry! Gyorsan gyere, fiam! Valaki felgyújtotta a birtokot. - rontott be idegesen Robin.

-Tessék? - kérdeztem vissza. - De mégis ki? - ki tehette? Hisz ez a család jó ember. Nincsenek "ellenségeik".

-Nem tudom, Dorothy. - sütötte le szemeit. - Harry, te meg siess, az Istenért! - parancsolt rá fiára. Harry gyorsan kipattant az ágyból, és felvette a ruháját, ami széken pihent. Pillanatokon belül felöltözött.

-Ígérem, sietek. - lehet apró csókot ajkamra. Bólintottam, majd kiment az ajtón.

Mivel nem akarok egész nap itt ülni, és nem csinálni semmit, kikeltem az ágyból és felöltöztem. Gemma már tegnap este adott ruhát, így azt vettem ma fel. Megfésülködtem, hajam kontyba fogtam, majd kimentem Annehez a konyhába. Nem vett észre, mert háttal állt nekem. Épp a reggelit készítette. Csodálattal néztem a nőt, aki két gyermeket nevelt fel. Két gyermeket, akik okosak, kedvesek és szeretni valók. Jóllehet, hogy Harry nem a saját fia, mégis úgy szereti őt. Mindent képes lenne érte, és Gemmáért is megtenni. Nincs még egy ilyen szerető anya, és feleség, mint Anne. Gondolatomból Anne köszönése zökkentett ki.

-Jó reggelt, drágám. - tette le a serpenyőt az asztalra.

-Jó reggelt, Mrs.. bocsánat. Jó reggelt Anne! - javítottam ki magam nevetve. Elismerően bólintott, majd beljebb invitált a konyhába, hogy üljek le. Tettem amit kért, közben egy kisebb adag tojás rántottát tett a tányéromra. Hálásan néztem rá, mire csak mosolygott. - Gemma merre van? - érdeklődtem. Ma még nem i láttam.

-Itt vagyok! - ült le a szemben lévő székhez. Rám nézett, elmosolyodott, majd neki látott a reggelinek, amit édesanyja készített.

Harry szemszöge:

Mikor apám bejött a szobámba, és mondta, hogy mi történt nem hittem a fülemnek. Még is ki gyújtotta fel a birtokot? Azon a helyen volt szinte mindenünk. Állatok, takarmányok, szerszámok. Oké, hogy otthon is van pár darab tyúk, de itt van a többje. A másik dolog, hogy télen? Hisz tél van, könyörgöm. Fagy, hó és jég. Mégis, hogy gyulladt ki?

Apámmal gyorsan befogtunk két lovat, és gyorsan vágtáztunk ki a földre. Ha megtudom, hogy ki volt az, aki ezt tette, nem ússza meg szárazon. Tíz perc alatt megérkeztünk a helyszínre. Szörnyű volt látni, ahogy minden korom fekete. Az istálló, ahol tegnap még a lovak voltak, mára már a fele hamu. A tyúkól, ahol a malacok voltak. A takarmányos. Mindennek vége.

Rögtönk Peterhez indultam. Ő az, aki este vigyáz a földre. Cserébe busásan megfizetjük. Az ő feladata, ha lát itt valakit, azonnal szól nekem, vagy az apámnak.

-Peter! - kiabáltam. - Peter, gyere ide!

-Igen is, uram. - jött ki a házból.

-Ki tette? - mutattam idegesen birtok felé.

-Ne-nem tudom. - hátrált. Tudta, hogy tudom, hogy tudja. Hátrálni kezdett. Félt, hogy bántani fogom. Tudja, hogy mire vagyok képes. Nem érdekelt, hogy 3 évvel idősebb, mint én. Tudta, hogyha nem mondja el ki volt, nagy bajok lesznek.

-Utoljára kérdezem. - néztem rá higgadtan. - Ki volt az, aki felgyújtotta a földet? - kiabáltam.

-Mr. Flack és az emberei. - mondta ki. Éreztem, hogy köze van hozzá. - De nem tőlem tudja, uram. - nézett rám könyörögve. Nem foglalkozva semmivel indultam el apámhoz, aki az egyik munkással beszélt.

-Apa! - szóltam oda. - Most elmegyek, nemsokára jövök. - azzal felültem a lovamra és egyenesen a Flack házhoz indultam. Percek alatt oda értem. Lovam kikötöttem egy fához, majd erőteljesen elkezdtem verni az ajtót, hogy nyissák ki. Percekig csak álltam és vártam, de semmi. Úgy látom, nehezebb eszközökhöz kell folyamodnom. - Nyissák ki az ajtót most, különben betöröm! - üvöltöttem. Azt hiszem hatásos volt, mert lépéseket hallottam meg, amik az ajtó felé közelítettek. Azt kinyitva Grase állt előttem. - Hol van George? - kérdeztem ingerülten.

-A dolgozóban. De oda.. - nem tudta végig mondani, mert egyenesen oda vettem az irányt. Nem tudtam hol van az a bizonyos dolgozó, ezért minden szobába benyitottam, míg végül az utolsó ajtó volt az.

-Mit képzel magáról, George? - rontottam be idegesen. Valami papírokat írogatott. Felnézett a hangomra, majd vissza az iratokra. Egyáltalán nem érdekelte, hogy bent vagyok, és mit akarok tőle. Utálom, ha valaki nem figyel rám, miközben hozzá beszélek. Ez merő pofátlanság a részéről. - Nem hallja? Magához beszélek! - söpörtem le az iratokat a földre. Teste abban a helyzetben maradt, ahogy írt. Tollát letette, felénezett rám.

-Ne légy ideges, fiam! Ülj le! - mutatott nyugodtan a székre. Ó, és még szemtelen is? Kész, betelt a pohár.

-Elég volt, hagyja abba! - üvöltöttem még mindig. - Hogy képzeli, hogy felgyújtja a birtokunk? - néztem szemébe idegesen. Kezeit összekulcsolta, majd állát támasztotta meg vele. Ez az ember komolyan ilyen bolond, vagy csak megjátssza?

-Tessék? - kérdezte halál nyugodtan. És még a süketet is megjátssza. Elképesztő ez az ember.

-Ugyan már, jól tudja mit beszélek! - tértem a lényegre. - Miért tette tönkre a birtokot? - tettem fel a kérdést, amit miatt itt vagyok ennél az alávaló embernél. Meg sem érdemelné a feleségét. Habár ő sem olyan tündéri lélek. Mindketten mocskosul bántak Dorothyval. Ezt soha nem fogom nekik megbocsátani.

-Csak megbosszultam amiért elvitted innen Dorothyt. - mondta merő egyszerűséggel. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az, hogy birtokokat gyújtanak fel.

-De így? Hogy felégeti a helyet, ami a vagyonunkat jelenti? Maga nem normális. - járkáltam fel alá a szobában. Komolyan számítottunk arra, hogy vissza fog vágni valamilyen úton módon. De nem erre számítottunk. És nem ilyen korán.

-Pontosan. - bólogatott. - Így majd nem tudod neki megadni azt a kényelmet és biztonságot, amit ígérgetsz neki. Ha nincs miből. - vette el kezeit álla alól, majd büszkén, mint aki jól végezte dolgát, hátradőlt a székén. Elég volt, nem bírtam tovább hallgatni. Megindultam felé, kezem megemeltem, hogy beverem a képét. De valami azt súgta, hogy nem kéne. Kezem megállt a levegőben, megfordultam és kimentem a szobából. Igyekeztem, hogy minél hamarabb kijussak ebből a házból, ahol az életem értelmét bántották. Legszívesebben akkorát behúztam volna neki, hogy az orvosnál kötött volna ki. De nem tettem. Nem akarom, hogy Dorothy azt higgye rólam, hogy egy olyan ember vagyok, aki képes bárkit, bármikor megütni.

Kiléptem a házból, lovam elkötöttem a fától, majd felülve rá lovagoltam vissza apához, a birtokra. Hogy lehet, hogy röpke 24 óra alatt oda van a fél életem. Igen életem. Hisz a birtok volt a mindenünk. Onnan jött be a pénz. Abból éltünk meg. Igaza volt Georgenak. Így már nem tudom megadni Dorothynak azt, ami jó neki. Muszáj lesz kihúznunk valahogy, míg nem találunk megoldást. Szeretem őt és a családom, és nem hagyom, hogy emiatt a féreg ember miatt tönkre menjen az életünk. Mindent megteszek annak érdekében, hogy kilábaljunk ebből a helyzetből.

A birtokra visszaérve apám és az emberei próbálták kihozni azokat a dolgokat az égett helyekről, amik még úgy ahogy "túlélték" a tüzet. Iszonyt rossz volt azt látni, hogy ahol -mondhatni- felnőttél, most korom fekete.
-Fiam, hol voltál? - kérdezte apám.
-Flackéknél. - mondtam undorral a hangomban. Kérdően nézett rám, majd megszólalt.
-Mégis minek?
-Mert ő az, aki ezt tette a birtokkal. - mondtam. - És mindezt azért, mert elhoztam onnan Dorothyt. Érted? Ez az ember nem normális. - néztem apára, aki szintén olyan dühös lett, mint amilyen én vagyok most.
-Mér nem tehetünk semmit. A rendőrök sem tudnának mit tenni. Hisz neki van pénze, nekünk meg már nincs. - tette kezét vállamra. - Jól tudod, hogy minden vagyonunk ebben a birtokban volt. - nézett körül sajnálkozva.
-Tudom. - sóhajtottam, majd én is elkezdtem pakolni.

Dorothy szemszöge:

Harry egész nap nem volt itthon. Meg is értem, hisz sok dolga lehet most a birtokon. De egyáltalán nem unatkoztam. Anne és Gemma nagyon kedvesek. Jól elvoltunk itthon mi így hárman. Beszélgettünk, nevetgéltünk. Pont, mint egy igazi család. Anne és én közösen megcsináltunk az ebédet, míg Gemma kint tevékenykedett az udvaron. Anne sok mindent tanított. Nagyon kedves nő.
Miután elkészítettük az ebédet megterítettünk.
-Harrynek és Robinnak nem terítünk meg? - kérdeztem. Csak három tányért láttam az asztalon és kicsit furcsálltam.
-Ha a birtokon vannak, biztos, hogy estig, jobb esetben délutánig nem jönnek haza. - mosolygott Gemma. - Hozzá kell szoknod, hogy a te lovagod nem mindig van itthon. - kacsintott. Elpirultam a mondta hallatán. A lovagom. Miután elfogyasztottuk az ebédet, úgy gondoltam kimegyek egy kicsit és szétnézek az udvaron. Felálltam az asztaltól, megköszöntem az ebédet, majd közöltem, hogy kimegyek. Felvettem egy kabátot, magamra húztam egy csizmát és kimentem. A hideg, decemberi tél most mindent fehérbe borított. A fákat, a bokrokat, a házakat. Gyönyörű volt. Csak mászkáltam és néztem a hófehér házakat. A házak udvarain gyerekek játszottak. Most nem egyedül, hanem szüleikkel. Remélem egyszer én is így fogok játszani a gyermekeimmel. Akik remélem Harrytől lesznek. Az életem nem tudnám már másik férfival elképzelni, csak és kizárólag vele. Már a gyermekem nevét is tudom. Ha lány Melody, ha fiú pedig Josef lesz a neve. Lehet nem a legtöbbet használt nevek, de nekem ez a két név tetszik a legjobban. És remélem, ha oda kerül a sor Harrynek is tetszeni fog.

Sajnálom, hogy ilyen rövid lett, de ebbe a részbe ennyit terveztem írni.

A következő hosszabb lesz, ígérem! :) Első sorban: szeretném megköszönni a +5 feliratkozót,

és azt, hogy túlléptük az 1000 oldalmegtekintést. Nagyon sokat jelent ez nekem!♥ 

Másod sorban:  jobb oldalon láthattok egy szavazás féleséget. Kérek mindenkit, hogy szavazzon!

Puszi, ∂αηנєℓℓє♥! :*